Kispapa

De csak a bloggal, innentől egy darabig csak a Facebookon lesz poszt, amíg azt nem mondom, hogy elég. Kattints ide!

A gyerek ilyenkor azt mondja mostanában, hogy elment, aztán szerez egy kulcsot.

Megszületett bennünk az elszánás, a gyerek most már elég nagyon ahhoz, hogy bárhova el lehessen vinni, úgyhogy el is visszük, főleg ha én is ott vagyok, mert engem nem zavar, ha cipelni kell. A gyerek azonban még nem elég nagy ahhoz, hogy bárhol tudja, hogy kéne viselkedni, eleve az nem megy, hogy viselkedni gyakorlatilag senkinek a családban, úgyhogy a Cilitől sem számítunk sok jóra, aztán olyan jó látni, ha mégis. De ritka, és véletlenszerű esemény ez.

A projekt, hogy visszük mindenfelé a Cilit lehet, hogy korai, de most van itt a tavasz, úgyhogy a döntés megszületett, üljön más a lakásban egész nap a gyerekkel, inkább kiviszem és megfuttatom, mint a kiskutyát, ha már kertes házat úgyis csak pendrive-on fog látni szegényke.

Cili az új megközelítésre, vagyis hogy inkább naponta kétszer megyünk le vele sétálni, és időnként konkrét céllal, ahelyett ami eddig volt, vagyis napi egy játszóterezés, a következőképp reagált.

A szokottnál is több homokot eszik a játszótéren, hogy megmaradjon a biztonságérzete. Csúszdát, hintát rendeltetésszerűen használja, nem eszi, más gyerekektől óvja. Játszótér melletti parkban egyedül motorozik. Apa mobiljával menőzik más gyerekek előtt, akiket a szülei hagyományos játékokkal (labda) küldtek ki a futtatóra. Ha bármiben megpróbálom meggátolni, például ne egyen a szemetesből, akkor üvölt, és őrült hisztibe kezd. Ez állítólag a szülő hibája, hogy kialakul, de abban biztos vagyok, hogy nem az enyém.

A Nagyival (Szőke Olaszországban van éppen) ma kivittük a Margitszigetre, hogy megnézzük vele a Kisállatkertet, ami fájdalmas rajza volt mindannyiunk karakterének, és ennek az egész mai bejegyzésnek is ez volna a lényege, úgyhogy figyelem.

Kezdésnek Cilike kövekkel és madárszarral akarta etetni az őzeket, erre Nagyi folyamatosan rohant utána egy kéztörlővel, hogy fúj madárszar, miközben én a háttérbe vonultam és azon feszengtem, hogy egy őz le tudja-e harapni a gyerek ujját.

Aztán Cilike nyugodtan élvezné, hogy a kacsák körül lehet, és kiabálja, hogy ka-ka, de Nagyi inkább a pávát mutatná meg neki, én meg simán csak ülnék, ezért először elcsaljuk a gyereket a lovak felé, hátha ott lehet megközelíteni a pávát, de azt nem lehet, a lovak összeverekszenek, ami megtetszik a gyereknek, és meg akarja fogni őket. Veszélyes, nem veszélyes, beindul a szenvedés, hogy majd leharapja az ujját, vigyük el akkor a gólyához. (Páva nem megközelíthető.)

Cilike a gólyánál átmegy a kerítésen, mert miért is tudná, hogy azt nem szabad, enyém a feladat, hogy lefogjam, amiért hisztizni kezd, és igazából jogos. Idehoztok a világ legjobb helyére, és nem hagytok békén, hogy azt csináljam, amit akarok. Se madárszarozás, se őzezés, se kacsázás, se lovazás, se gólyázás, akkor minek is volt ez az egész?

Hát, hogy tanuljál, lányom. (A háttérben két felnőtt azon dohog, hogy hideg van.)

Volt itt egy bejegyzés korábban, ahol azt feszegettem, hogy a nagypapa ügyetlen, de legalább focizni tud, és akkor a nagypapa megígérte, hogy majd jól elmondja ő is, mit gondol a Cilike első pelenkázásáról, ami azóta is heveny röhögést eredményez, ha valaki felidézi. (Nem tudom, miért hívja a gyereket Cíliának, remélem meg fog neki majd a baba bocsátani.)

---------------------------------------

Amikor a kis unokám –Cecília - megszületett, nagyon is jól tudtam, hogy egy pici baba körüli mindennapos tennivalókban teljesen ártatlan/járatlan vagyok. Én fiatalon a családban lévő hölgyek mindent elintéztek, Cília apukáját büfiztettem, viszont soha nem fürdettem, soha nem tettem tisztába, emlékeim szerint nem is etettem, ez egyszerűen így alakult.

Cíliát sokáig nem is mertem felvenni, mindene olyan picike volt, attól féltem, hogy valamit elhibázok, baja esik a kislánynak, sírva fakad, ösztönösen megérzi, bizonytalan vagyok.

Idősebb emberek lassabban haladnak, de a fejlődést nem lehet megállítani. Én is elérkezettnek láttam az időt, amikor is jeleztem, már sokszor láttam, hogyan teszi a dolgát Anyukája, Apukája, a Nagymama, megpróbálom én a kislányt tisztába tenni.

Teljes kudarcot vallottam. A ruhájából alig tudtam kihámozni, a törlő kendővel fordítva 
haladtam, ma sem tudom a feneke felé, vagy ellenkezőleg kell tisztítani.. Izzadtam - tél volt -, szegénykémre annyi kenőcsöt kentem, hogy egy hétre is elég lett volna. A pelenkán lévő tépőzár is ellenem fordult, a rugdalódzóba a csöpp lába nem ment be, nem is folytatom. 

Szerencsére a baba ebből talán semmit nem vett észre, de számomra ez akkora kudarc volt, hogy többet nem is esett szó arról, hogy bele tanuljak. Bánom.

Hát így esett, hogy először és utoljára.

Kaposváron húsvétolunk, a nyuszi számtalan parádés dolgot fog tojni a gyereknek, miközben egyre szembetűnőbb két tény. Az egyik, hogy a gyerek folyamatosan eszik, de ez már feltűnt Pesten is. Vagyis a csokival csak óvatosan, nyuszi. A másik pedig, hogy Cilike szereti a kertet, a szomszéd macskáját, és úgy általában a lakáson kívüli dolgokat (például troli is). Tegnap délután felvette a sapkáját, a kezébe vette a kabátját, majd megindult a teraszon keresztül a kertbe.

Az eddig is fix volt, hogy Cilit bármikor le lehet nyugtatni egy kis hintázással, vagy homokozásnak álcázott koszban fetrengéssel, de egyértelmű jelét adta, hogy igény tart a kertes ház nyújtotta szabadságra, bár szegény még nem tudja, hogy apuka és anyuka is egyértelműen a kertes házzal együttjáró agglomerációs kötöttség ellen fog szavazni a következő húsz évben, viszont utána már valószínűleg nem. De ez most, ugye a gyereken nem segít. A húsvéti nyuszi sem, az elől sírva menekült a bölcsödében, mondjuk ezt teljesen megértem, bennem is kavarogna valami, ha az egyik pillanatban eltűnik mellőlem az egyik ápoló, és a következő pillanatban, mint húsvéti nyúl tér vissza a kezében egy kínai csokinyúllal, miközben n Kalákára csorgatom a nyálam. (De belül táncolok.)

Szóval alakul a gyerek, és bár általában az róla a benyomásom, hogy elég okos, de azért azt elfelejtette, hogy a Nagyinál milyen a fürdőszoba, amiből lett is sírás. Viszont azt tudja, hogy melyik irányba kell elindulni, ha macskát akar kergetni. Szegény Artúr, és szegény Cili. Artúr egyszer megunja majd a pofozást, és megkarmolja a kicsit, aki aztán megint nem mer hozzáérni semmilyen állathoz vagy két hónapig.

-----------------------------------------------------------
Láttam egy nagyon szép félvér kislányt, akinek fekete babája volt. Ez már a XXI. század Budapestje.
*
Kinőtte a szandálját, kilóg belőle a lábujja. Őt nem zavarja, de most kiderül, mennyire igényesek Hamanáék.
*
Baromi hideg volt egész héten, a 4-6-os felújítása pedig egészen őrült tömegközlekedéses helyzetekbe sorolt. Másfél óra a melóba, aha, kösz. Jövőhéttől kénytelen vagyok visszaülni a biciklire, csak a gyereket nem fogom ráültetni. 
*
Példa arra, hogy nagyon okos. Smart tévén nézte a végtelenített Bogyó és Babócát, és amikor jött a beépített hirdetés, odament a tévéhez, hogy átugorja a hirdetést, mert tudja, hogyha Bogyó és Babóca és YouTube, akkor érintőképernyő. Meg is lepődött erősen, hogy nem jött be.
*
A hisztik folytatódtak, kénytelenek leszünk utánaolvasni, mit lehet kezdeni ezzel, mert ez most részünkről nem egy koherens próbálkozás.
*
Aludni továbbra sem alszik éjjel, ezzel is kezdeni kell valamit.
*
Egy régi kedvenc képem karácsonyról. (Te vagy az Ronaldo?!?!)

 

​

Cilike alapvetően mindig nyugodt (kivéve éjszaka), visszafogott (de nem a háttérbe húzódó) és a saját világában (aminek a határait elvárja, hogy mi tartsuk fenn) nagyon is jól mozgolódó lélek, aki az elmúlt másfél hétben olyan hisztiket kezdett produkálni, hogy még a Nagyi is csak húzogatja a szemöldökét. Az internet szerint ez már a dackorszak is lehet, SzuperLinda szerint pedig jól elkanászódott, amíg itthon volt betegen, mert mindenki, főleg én, az ő szórakoztatására szerződött fel, úgyhogy tessék csak tempósan ugrálni bohócok, mert unom magam, és mindkettő igaznak hangzik, de főleg az, ha megállapodok valahol félúton.

Cilike elvárja a minőségi gyermeknevelést itthon, és egyre több dolgot akar csinálni, csak megzavarja benne az éhség (következmény hiszti), álmosság (következmény hiszti), a szülei (következmény hiszti), a saját ügyetlenkedése (következmény hiszti), és az új élmények egy csomó új érzést szülnek benne, ami összezavarja a kis eszetlenkét.

Ettől még, hogy én ezt értem nem lesz könnyebb elviselni, ahogy üvölt, mert újra nem engedtem meg neki, hogy egy nehéz tárgyal betörje a könyvszekrény üvegajtaját. Viszont cserébe én is kénytelen vagyok elengedni dolgokat. A játszótéren már nem percenként mondom neki, hogy ne egyél a homokból, hanem inkább megtanítom, hogyan lehet értelmesen homokozni, mire való a szita és a lapát, és bízom a legjobbakban, és hogy nem reked meg ott ez a folyamat, ahol most tart, hogy a lapáttal adagolja magának a homokot étkezésre. 

A hiszti az ő harca ellenünk. Ő nagyobb szabadságot akar, én meg, hogy nyugalom legyen, és a dolgok aztán a helyére kerülnek valahogy úgy, hogy én nagyobb szabadságot adok neki, ő meg kevesebbet hisztizik. Felmászhat az ágy mellett a polcra, és bízom benne, hogy tényleg nem fog leesni, nem csak úgy látszik, ő meg cserébe kedvesen eljátszik, és időnként ad egy puszit.

Átmeneti megoldásnak ez jó is lesz a következő napokra.

----------------------------------------
Cilike egyik kedvenc játéka most a kocsikulcs. Ha autózunk ő hozza le kézben, és közben mondogatja, hogy autó, és idegen kocsikat is megpróbál kinyitni vele. Egyfekete BMW-be már éppen elkezdte belekarcolni, hogy a gazdasági javak egyenlő elosztása, szabadságot a nőknek, amikor elkaptam a kezét (következmény hiszti).
*
Kialakult a hinta-homokozó-csúszda szentháromság.
*
Kevésbe igényli, hogy meséljek neki. Fel-le mászkálni szeret most a lakásban főleg, és hogy a felnőttek tárgyaival játszhasson.
*
A játszótéren egy kisfiú felismerte, hogy egy bölcsibe járnak, és azt hiszem udvarolni kezdett neki. Doni bökdösését Cilike először húzódozva, majd egyre nagyobb igenléssel fogadta.
*
Egy éjszakát végigaludt, de a hét elején éjszakánként nagyjából 10-szer kelt.
*
A kincskategóriába tartozó játékokat egy párna alá teszi, hogy mindig meglegyenek.
*
Sokszor akar egyedül enni. Sokszor lesz ezért koszos.