Kispapa

Az első oltás, majd az első igazi betegség után Cilike életében először végigaludta az éjszakát. Mostanában sok volt az első, de esküszöm, hogy ezt nem én rendezem így, hanem az élet. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés, de már itt van bennem, hogy én bármit csinálok, nem érdekel különösebben, de ha Cilike csinál valami apró semmiséget, megpördülök a tengelyem körül. Remélem azért egyszer újra a régi leszek.

Vége a gyerek melletti vegetálásnak, és vége a gyerek időnként vegetatívnak mondható létének is. A napokban először vettem észre, hogy a szeretetre szeretettel reagál. Eddig is követelte időnként, hogy az ölembe ülhessen, de most már sokkal egyértelműbb a helyzet. Ha felveszem a vállamra, remekül elidőzik ott, időnként odafúrja a fejét a nyakamhoz, és halkan szuszog hozzá. Az esti altatásnál is ez a menet, azzal a különbséggel, hogy a szuszogást az egyik pillanatban egy kis remegéssel teli sóhaj váltja föl, aztán csend. Elaludt a gyerek.