Kispapa

Voltak bennem illúziók, vagy csak spórolni akartam, de most már nincsenek, a pénz meg általában inkább hidegen hagy, mint álmatlan éjszakákat okoz nekem, de amikor kiderült, hogy mennyit fog még járni a gyógytornász, kicsit azt éreztem, hogy ne már. Még fél év? Egybe kell tenni a mozgást, hogy a fejlődés olyan legyen, amilyennek lennie kell, kijöjjenek nagyjából időben a dolgok, tudom én az észérveket, de fél év akkor is sok idő. De ez láthatóan csak engem zavar.

Nem szoktam megkérdőjelezni, amit egy orvos mond. Nehéz az egyetem, hosszúak az inasévek, és bármennyire is lelassítja a gondolatok szabad áramlását a rájuk kényszerített adminisztráció, kezelt már vagy ezer gyereket. Ha két napig nem alszik előtte, és minden babához jár egy hatoldalas nyomtatvány, amit ki kell tölteni, akkor is valószínűleg jó irányba kezd el tapogatózni. Éppen ezért lepett meg, hogy a mi dokink ennyire mellélőtt, és az még meglepőbb volt, hogy személyesen nem közölte a gyanúját. Lehet, hogy virágnyelven körülírta, de az biztos, hogy a hipotóniáról, vagy vele született izom-rendellenességről nem beszélt.

Már egy ideje éreztük, hogy nem stimmel valami azzal, ahogy Cilike a fejét tartja. Pár hete már, hogy egyáltalán nem emelte meg hasazás közben, igaz, nem is nagyon erőltettük, így már vártuk, hogy találkozzunk az orvossal, mondja meg ő, mi ez az egész. Az utolsó egy hétben már úgy voltunk vele, hogy emiatt nem visszük el külön, mert nincs nagy baj vele, jönni fog az emlékeztető oltás, és akkor majd beszélünk a doktornővel. Igazunk is volt, meg nem is, mert nagy baj tényleg nincs, de ha egy hónappal hamarabb kezdtünk volna el ezzel foglalkozni, egy hónappal hamarabb is végeznénk.