Kispapa

Volt lehányva a hátam, volt összepisilt pelenkázó és törölköző, volt, hogy azt se tudtam, hogy fogok tudni ébren maradni a munkahelyemen, és volt, hogy a légzésfigyeló vaklármája után kóvályogtam percekig. Cilike elsó hónapja mókával és kacagással telt, de három kilót fogytam, és olyan dolgokat tudtam meg magamról, amikre nem biztos, hogy kíváncsi voltam, pedig nincs bennük semmi szégyellnivaló.

Készültem a gyerek születésére, de hiába olvastam könyveket, éles helyzetben nem emlékeztem semmire, ezért volt, amit újra olvastam, és volt, amiről azt éreztem, hiba volt nem olvasni őket korábban. Kiderült, hogy Cilike az egyik könyv szerint, vagy Kisangyal, vagy Mintababa, mégis képes félig ébren tölteni az egész éjszakát.

Volt, hogy azt éreztem, azt várják tőlem, hogy jobban szenvedjek. Vagy amikor arról beszélek, hogy a gyerek alszik és csak enni kell fel éjszaka, hitetlenkednek. Az első két hétben én is hitetlenkedtem, fel is keltem hozzá mindig és biztos, ami biztos, kicseréltem a pelenkáját. Ma már ilyet nem tennék, örülök, hogy alszik, és egy rövid időre én is, ő is és az anyja is magunk lehetünk.

Szőke sztár volt kismamaként, ez elmúlt Cilike érkezésével, ma már csak otthon vezeti a toplistát, és még mindig hiányzik neki az az érzés, amikor a gyerek belülről rugdosta a hasát, ráadásul Cilike igencsak nehezen érkezett meg.

Az első hónapban a leendő gyerekszoba kihúzhatós kanapéjáról figyelte az eseményeket a Nagyi, aki még nagyon fontos szereplő lesz az életünkben a jövőben is. De nélküle elképzelhetetlen lett volna az év randija az Ikeában, vagy hogy időnként le tudjunk ülni egymás mellé nyugodtan esténként.

A Halloween buli, ahol hagytam leesni a kanapéról egy kisfiút, vagy a tejfakasztó, ami után elvesztettem a kocsikulcsom sem így jött volna létre, ha nincs a Nagyi, akihez akkor is nyugodtan fordulhatok, ha kínzó kérdéseim támadnak arról, hogy miért jön folyós étcsoki a gyerekből. A tapasztalat kincs.

Az első hónapban megfogalmazódott bennem az is, hogy lányos apának lenni egy szép feladat, mégis több stresszel jár már most, mintha fiam lenne, de legalább könnyebb lesz a szívem, ha elkényeztetem. A fejemre nőnek a nők, így volt ez mindig.

Szőke beceneve Cili volt gyerekként (mostantól Nagy Cili), az enyém Misi, és mindketten Halász Juditot hallgattunk, akárcsak most Cilike, igaz ő már okostelefonról, fel is szalad rá pár hurka a művészetek élvezete közben. Fel is merül a kérdés, hogy kell-e fogyókúráznia egy csecsemőnek, de végül arra jutunk, hogy nem, sőt, jöjjön aminek jönnie kell, azaz az első látogatók.

Cilike természetesen varázsol, rágagyog mindenkire, aztán a hasán fekve közöttünk alszik. Mi nem győzzük mondani, hogy azért nem mindig ilyen, de hogy milyen is valójában, azt még mi sem tudjuk. Hiszen még csak egy hónap telt el.

(Ígérem a másodikban nem megyek át egy piroson sem.)