Kispapa

Amikor van egy kis szabadidőm (ez az utolsó nap, amikor nem dolgozom), és nincs meccs a tévében, vagy éppen kicsit kilátástalannak érzem a gyerekkel vívott békés, de mégis taposómalomra emlékeztető harcot, a csecsemőgondozásról olvasok könyveket. Már nyáron túl voltam a Suttogón, és annak a második részén, a harmadik még a polcon vár. Most pedig egyszerre lapozgatom a Csecsemőápolás ábécéjét, valamint az Éjszakai gondoskodás című művet, utóbbi adta a minap a tanácsot, hogyha sír a gyerek, akkor meg kell vigasztalni.

A Suttogóból megmaradt a 4É módszer, de mindig újra meg kell néznem, hogy milyen sorrendben jönnek egymás után az evés, az alvás, meg a játék, hogy az jó legyen a gyereknek. Ebben a könyvben van a csoportosítás a gyerekek viselkedéséről. Ez alapján Cilike, vagy mintababa, vagy kisangyal, vagy majd később kiderül, hogy milyen. Annyi már most biztosnak látszik, hogyha ehet meg alhat kedvére, akkora nyugalom van és béke, vagyis a kislány nem a morcos kategóriába sorolható. A 4É módszert egyébként azóta se alkalmazzuk.

A Csecsemőápolás ábécéje egy minden témát érinteni akaró, kicsit kivonatos, magamfajta kezdő szülőket kétségeket között hagyó könyv, amelyet általában csak akkor értek maradéktalanul, ha az adott témát a védőnő elmagyarázta előtte, vagy olvastam már róla a nyáron a Suttogóban, ami nagyon olvasmányos volt.

Minden sztoriban máshogy hívták benne a gyerekeket, akiket nem tudott betörni senki, aztán jött a Suttogó, és ott aludt a problémás családnál, ahol hamarosan megteremtette a békét csecsemő és család között. És azt ígéri a könyv, hogy ez nálunk is működni fog! A Suttogót tekintem alapnak, viszont a Csecsemőápolás ábécéjét olvasom, ha arra vagyok kíváncsi, hogyan viselkedik egy két vagy három hónapos gyerek, hogy tudjak készülni.

Az elmúlt pár napban azonban az Éjszakai gondoskodás segített a legtöbbet, pedig pont ez az a könyv, amelyik nem akar semmit azon kívül, hogy lépjek be a La Leche Ligába. A trükkök, amiket a gyerek altatásához írt, beváltak, most pedig örökös mankót tett a hónom alá azzal a mondattal, hogy csak az orvosom utasításait követem. Ha valaki jön, és kritizálja, amit a gyerekkel csinálok, és mindenkinek lesz pár jó ötlete, hogyan kéne máshogy csinálnom, akkor innentől csak annyit mondok majd nekik, hogy az orvosom utasításra mosdatom a gyereket a fürdőszobai csapban. És ez beválik, mert egyrészt a gyerek jól elfér a csapban, másrészt ebben a társadalomban az orvos nem téved.