Kispapa

Cilike első karácsonya lehetett volna egy gügyögéssel, bűvöléssel, cukiskodással teli három nap, de melegfront volt, amely minden kisgyerekes szülő legnagyobb ellensége a hidegfront mellett. Az egész úgy kezdődött, hogy Cilike 24-én reggel ötkor felébredt, hogy utána nyűgösködve teljen a nap estig. Mire a vendégek megjöttek a baba már bekerült az üvöltés spiráljába.

Átjöttek a vendégek, Cilike pedig befűzte a minden fiatal pár vállaljon gyereket, lehetőleg kettőt oktatófilmet. Mosolygott, szép volt, a kanapén beszélgettünk, ő pedig hason fekve aludt közöttünk. Aztán a gyereklátogatás után, amikor egy pillanatra nem volt semmi alatta, összecsupizta a pelenkázót. De még itt is nevetett hozzá.

Az asztalon narancs, szőlő, banán, még egy kis narancs, citromos üdítő, narancslé, még vagy kétféle üdítő, ropi, csoki, rágcsálnivaló, fasírt, a többire már nem emlékszem - ezekkel leptek meg minket a gyerek születését követő 48 órán belül. Ehhez jött a kórház által biztosított napi háromszori étkezés mindkettőnknek, ez olyan is volt amilyennek hangzik, de az egész bentlétünk még így is egy kétcsillagos wellness-pihenésnek tűnik.

Hajnalban meghozták a gyereket, este hatkor leadtuk a csecsemősnővérnek, és a nap egész könnyedén telt volna, ha a telefonom reggel el nem kezd csörögni. Mindenki kedvesen érdeklődött, helyenként tukmálta magát, én pedig nem győztem beosztani az időrendet. Főleg az elején, mert Szőke még nem tudott járni a műtét után.