Kispapa

És, ahogy a babák első oltásánál lenni szokott, Cilike belázasodott. Már, ahogy mentünk az orvosi rendelőből hazafelé elaludt, de ebben még nem volt semmi meglepő, mert a babakocsiban általában aludni szokott. Én elmentem dolgozni, Szőke vele volt, és a fejemben már napok óta formálódott egy terv, hogy elmegyek este sörözni, ezért el is engedtem az otthoni dolgokat. A doktornő egyébként is azzal bocsátott minket utunkra, hogy a kövér babák mindig boldogabbak, ebből pedig én azt vontam le következtetésként, hogy nálunk minden rendben van. Aztán Szőke pár óra múlva felhívott, hogy siessek haza.

Cilike egyre hangosabb, és követelőzöbb, ha akar valamit. Nem biztos, hogy újra az jönne ki, hogy ő márpedig kisangyal, vagy mintababa, ha újra megcsinálnánk a nagysikerű tesztet, de megértem, hogy sír, amikor álmos, én pedig csörgőket dugok az orra alá. Ilyen hülyék szerencsére ritkán vagyunk, de a gyerek értelme nyiladozik, és nem lehet mindig betömni a száját anyatejjel. Cserébe időnként már értem, hogy mit akar tőlem.

Nagyjából 15 éve nem töltöttem otthon a szilvesztert, és utoljára 10 éves koromban maradhattam le az éjfélről. Idén mindkét dolog sikerült, miután este tíz magasságában szörcsögő orral lefeküdtem aludni. Én meg voltam fázva, Szőkének migrénje volt, Cilike meg kilenckor általában már alszik, így még az sem derült ki, hogy mi volt a meglepetésfilm az HBO-n éjfélkor. Öreg vagyok.