Kispapa

Valamivel több mint egy hónappal azután, hogy megszületett Cilike, eljutottam arra a pontra, hogy egy újabb tejfakasztó buli már nem a szabadság érzetét kelti bennem, hanem előre lök az időben néhány évtizeddel. Otthon akarok maradni, segíteni a migrénnel küzdő Szőkének és a Nagyinak, de a férfinak kötelezettségei vannak. Nincs mit tenni, inni kell.

Akkor hajnali négy körül jövök - mondtam Szőkének, aki olyan rosszallóan nézett, amennyire csak tud. Ha én nem alszom, nem alszik senki, lálálálá, ezt fogom üvölteni a folyosón, mondtam tovább, és egy pillanatra még komolyan is gondoltam. Ezt megláthatta rajtam, mert az előbbi pillantásba egy kis durcázás is vegyült, aztán megbeszéltük, hogy holnap dél körül érkezem.

Tejfakasztó buli nélkül ugyanis nem gyerek a gyerek, ilyenkor berúgni ősi hagyomány, függetlenül attól, hogy van-e teje az anyának. Ez az apa búcsúzása is a hajnalig tartó, bűntudattól mentes zülléstől egy időre. Ez az éjszaka szabad labda, vétek lenne elsétálni mellette.