Kispapa

Nagyjából 15 éve nem töltöttem otthon a szilvesztert, és utoljára 10 éves koromban maradhattam le az éjfélről. Idén mindkét dolog sikerült, miután este tíz magasságában szörcsögő orral lefeküdtem aludni. Én meg voltam fázva, Szőkének migrénje volt, Cilike meg kilenckor általában már alszik, így még az sem derült ki, hogy mi volt a meglepetésfilm az HBO-n éjfélkor. Öreg vagyok.

Éppen próbáltunk kikeveredni a dunakeszi autópálya forgatagából, amikor csörgött a telefon, hogy Cilike úgy sír még, mint soha, és haza kéne menni. A Nagyi volt. Fél órája indultunk el otthonról, hogy elmenjünk Vácra egy cukrászdába, ami állítólag szuper, és mivel nem ettünk elég édességet karácsonykor, Szőke lefejte a tejet, és megindultunk. Mindenhova úgy megyünk már egyébként, hogy Szőke előtte lefeji a tejet.

Cilike első karácsonya lehetett volna egy gügyögéssel, bűvöléssel, cukiskodással teli három nap, de melegfront volt, amely minden kisgyerekes szülő legnagyobb ellensége a hidegfront mellett. Az egész úgy kezdődött, hogy Cilike 24-én reggel ötkor felébredt, hogy utána nyűgösködve teljen a nap estig. Mire a vendégek megjöttek a baba már bekerült az üvöltés spiráljába.