Kispapa

Szőke egyik este lefekvés előtt arról mesélt, hogy mi hiányzik neki a terhességből, és hogy mi nem. Hiányzik neki, hogy a gyerek már nem rugdossa a hasát, viszont az egyáltalán nem, hogy éjszakánként háromszor kelljen kimennie pisilni. De szívesen emlékszik arra is, hogy a terhesség utolsó időszakában, amikor már nagyon látszott, hogy várandós, mindig átadták neki a helyet a villamoson. Nekem pedig az marad örök emlék, hogy amikor sétáltunk az utcán, bementünk a boltba vagy csak simán beültünk valahova, az emberek odajöttek hozzánk, hogy gratuláljanak a babához, vagy csak megkérdezzék, mikorra várjuk. És azt hiszem ez nem azért volt, mert én voltam szimpatikus nekik.