Kispapa

Ha a Cilike beteg, még másfél év után is kapkodó, ideges, béna a lázmérőtől bestresszelő szülőkben kell megbíznia. Ez szánalmas, felháborító, béna, én szégyellem magam a saját nevemben, mert amikor a műsort kell leadni valahol, akkor mindig nagyon tudom mondani, hogy két lépéssel előtte járok az eseményeknek, amikor meg kijön a 39,5 és a gyerek remeg, akkor bizony én is remegek, meg Szőke is, és a végén még az is kiderül, hogy hiába beszél hozzám értelmesen az orvos, nem emlékszem, mit mondott, miután kijöttem, mert elizgultam.

Én. (Hamana Zsolt)

Elizgultam. (Buta vagyok)

Ezt. (Megbűnhődtem)

A háromnapos láz vasárnap hajnalban kezdődött, és vasárnap este hangzott el utoljára, hogyha kicsit jobban van, akkor kivisszük az Állatkertbe, de többet azóta sem jött ez utóbbi szóba, mert szerda reggelig nem volt ez a gyerek egy percig se jól. (Azóta folyamatosan jól van, pedig  pénteken az apjával párban belefejelt a falba kicsit, amikor a függönyt rángatták, mint okos, értelmes játék)

Ha kapott lázcsillapítót, jól volt, amíg tartott a hatása, ilyenkor jött szóba az Állatkert, ha elmúlt a hatása, jött a remegés, narancslétől hányás, a fal feszült bámulása, takonyszószón fetrengés bárhol, ahol elérte a láz. Nagyon parák a gyerekek, amikor betegek. Ha én beteg vagyok, csak a kedvem rossz, és morgok, meg nyafogok, meg hisztizek, de fizikailag tartom magam, ha ő beteg, akkor azt is teljes intenzitással csinálja, nagyjából ledől a kismotorról, én meg kezdhetek félni. 

Mi lesz, ha ez lesz? Miért nincs összekészítve állandóra egy kórházba menős táska, most itt kell kapkodni? Az agyam meg jár ezerrel, és hiába mondom minden eszembe ötlő rémkép után, hogy hülye vagy Zsoltikám, csak szórakozik veled a tudalattid, ha semmi értelme bármilyen racionalitásnak, mert a helyzet az, hogy fogalmam sincs mi történhet egy gyerekkel, mi alapján legyek racionalás. És ha én ezt a dolgot nagyjából le is kezelem magamban, itt a hangsúly a nagyjábolon van, akkor képzeljük el Szőkét, aki ilyenkor hormonálisan, genetikai programjától kikészülve sosem lesz racionális, ha azt látja, hogy 39,9.

Ha minden igaz, a második gyerekre már okosabbak szoktak lenni a szülök. Vagy csak simán kikapcsolják a feldolgozhatatlan aggódást.

--------------------------------------------------------------------------

Szerdától már minden fasza volt a gyerekkel. Ha én beteg vagyok, akkor még akkor is nyafogok, ha két napja már meggyógyultam.
*
Volt a héten fodrásznál. Állítólag már csak három hónap és tökéletes lesz a haja.
*
Azt mondtam neki, hogy vigye oda a nagypapának a szatyrot és odavitte. Aztán mégegyszer. Vagy tudja a nagypapa és a szatyor szavakat, vagy csak a nagypapát, és mellé azt, hogy mindig szatyrok vannak nála.
*
Megtanult csúszdázni, és szeret. Már csak azt kell megtanulnia, hogyan másszon fel a csúszdára, és akkor innentől ülhetek a játszótéren.
*
Mostantól lehetőleg sehova nem viszek magammal babakocsit, ha ketten vagyunk. Ő szokja a sétát, én gyúrok, legfeljebb kicsit várunk a trolira, ha elég volt.
*
Biztos kifekszik majd a trolitól, ott fog kuporogni az ölemben, hogy mi ez, apa.
*
A megszeppent, de komoly fejet vágó Cilinél nincs cukibb.

Beteg vagyok, folyik az orrom, köhögök, hőemelkedésem van, és igazi férfi módjára teljesen össze is esek a dologtól. 37, 2 fölött már elkezd fájni a nyakam, 37,3-nál már azon agyalok, hogyha eléri a 37,5-öt akkor megkezdem az antibiotikum kúrát, és kihagyok egy napot a munkában. Magammal foglalkozni, magammal foglalkozni, magammal foglalkozni, csak ez érdekel ilyenkor, de egy évvel ezelőtt eldőlt, hogy erre még vagy harminc évig semmi esélyem sem lesz.

És, ahogy a babák első oltásánál lenni szokott, Cilike belázasodott. Már, ahogy mentünk az orvosi rendelőből hazafelé elaludt, de ebben még nem volt semmi meglepő, mert a babakocsiban általában aludni szokott. Én elmentem dolgozni, Szőke vele volt, és a fejemben már napok óta formálódott egy terv, hogy elmegyek este sörözni, ezért el is engedtem az otthoni dolgokat. A doktornő egyébként is azzal bocsátott minket utunkra, hogy a kövér babák mindig boldogabbak, ebből pedig én azt vontam le következtetésként, hogy nálunk minden rendben van. Aztán Szőke pár óra múlva felhívott, hogy siessek haza.

Cilike egyre hangosabb, és követelőzöbb, ha akar valamit. Nem biztos, hogy újra az jönne ki, hogy ő márpedig kisangyal, vagy mintababa, ha újra megcsinálnánk a nagysikerű tesztet, de megértem, hogy sír, amikor álmos, én pedig csörgőket dugok az orra alá. Ilyen hülyék szerencsére ritkán vagyunk, de a gyerek értelme nyiladozik, és nem lehet mindig betömni a száját anyatejjel. Cserébe időnként már értem, hogy mit akar tőlem.

Társasági élet szempontjából eddig a gyereknevelés egy őrült nagy fiaskó. Bulikba nem megyünk, sőt, már nem is nagyon hívnak, és kivételesen nem azért, mert nem tudok viselkedni. Ez a hétvége azonban más lett volna. Két helyre is meghívásunk volt, és úgy döntöttünk, hogy mindkettőre elmegyünk, öntsétek rám a tekilát, de aztán egészen más dolgok sültek ki belőle.