Kispapa

Cilikének hajlama van kioktató mozdulatokkal okoskodni, és fel alá járkálni. Erre nekem is van hajlamom, és ha nem tudnám, hogy az anyja engem szeret a világon a legjobban, és nem lenne ugyanott a combunkon egy anyajegy a Cilikével, még akár filózhatnék is azon, hogy ez a gyerek nem az enyém, pedig dehogyisnem, pont olyan felsőbbrendűséggel tartja a kezét, mint én négy sör és egy Honvéd-győzelem után, vagy a nagypapa két sör után (nagypapa elég p.i.m.p. még ahhoz képest, hogy).

Kínszenvedés minden gyakorlat a gyerekkel. Már a lebegőülés gondolatától sírni kezd, a másik gyakorlatot, amikor felhúzom ülőhelyzetbe, majd a kezét lefelé nyomom, pedig elszabotálja. Ül szomorúan, de a feje meg sem mozdul, csak utál minket. És kicsit félelmetes az a lehetőség, hogy tényleg valami komoly baja van, ezért nem tágítunk a gyakorlatoktól akárhogy is sír, és a harmadik napon el is jön az áttörés. Mosolyogva tartja a fejét.