Kispapa

Már egy ideje éreztük, hogy nem stimmel valami azzal, ahogy Cilike a fejét tartja. Pár hete már, hogy egyáltalán nem emelte meg hasazás közben, igaz, nem is nagyon erőltettük, így már vártuk, hogy találkozzunk az orvossal, mondja meg ő, mi ez az egész. Az utolsó egy hétben már úgy voltunk vele, hogy emiatt nem visszük el külön, mert nincs nagy baj vele, jönni fog az emlékeztető oltás, és akkor majd beszélünk a doktornővel. Igazunk is volt, meg nem is, mert nagy baj tényleg nincs, de ha egy hónappal hamarabb kezdtünk volna el ezzel foglalkozni, egy hónappal hamarabb is végeznénk.

És, ahogy a babák első oltásánál lenni szokott, Cilike belázasodott. Már, ahogy mentünk az orvosi rendelőből hazafelé elaludt, de ebben még nem volt semmi meglepő, mert a babakocsiban általában aludni szokott. Én elmentem dolgozni, Szőke vele volt, és a fejemben már napok óta formálódott egy terv, hogy elmegyek este sörözni, ezért el is engedtem az otthoni dolgokat. A doktornő egyébként is azzal bocsátott minket utunkra, hogy a kövér babák mindig boldogabbak, ebből pedig én azt vontam le következtetésként, hogy nálunk minden rendben van. Aztán Szőke pár óra múlva felhívott, hogy siessek haza.

Cilike megkapta a kéthónapos oltását, vagyis egyrészt közeleg a második hónap nagy összefoglalója, másrészt Cilike az első oltással megszerezte az első betegségét is. Már nem emlékszem, pontosan mire kapott oltását, de mivel férfi vagyok, arra azért emlékszem, hogy mennyibe került. (Az is lehet, hogy nekem egyáltalán nem is mondta meg senki, hogy mi ellen oltják a gyereket.)