Kispapa

Könnyű elveszíteni a fonalat, ha a baba a nem várt pillanatban kezd el nyekeregni éjszaka. Mint, ahogy azt sem könnyű feldolgozni, ha ez a nem várt pillanat nem hajnali négy, hajnali öt helyett, hanem csak 11 óra, tervezett ébredés előtt mindössze hét órával. Egy éjszaka, ahol minden megtörtént, és mindennek az ellenkezője is.

A fürdetés az én terepem, igazi apuka terep, ahogy halottam egyébként, és jelenleg abban a fázisban tartunk, amikor a gyerek már tudatosan rúgkapálja a vizet a saját szemébe. Számomra minden a rutin, akkor vagyok százszázalékosan biztos a nevelésem minőségében, ha a terveink hét esetből legalább négyszer megvalósulnak, és a fürdetésben bőven a 7/4 ráta felett mozgok. Szinte nincs is rosszul sikerülő fürdése Cilikének. Mert az első pillanattól kezdve ugyanúgy készítem fel rá a babát, és magamat.

És akkor rám jutott a sor. Ha a Nagyi itt van, ő alszik a baba szobájában, hogy biztosítsa a terepet. Ha a Nagyi nincs itt, akkor Szőke, most pedig, hogy lecsorgott szépen a munkahét, én jövök. Félek is, meg nem is. Cilike állítólag jól alszik, de még emlékszem arra az időre, amikor a mi szobánkban aludt, és olyan volt, mint egy sündisznó. Nem azok voltam életem éjszakai. És egyébként is, mi van, ha történik valami? Először csinálni ilyet elég para. Mert eddig mindig ott volt Szőke mellettem, most meg ő alszik majd az éjjel helyettem.

Cilike három hónaposan és egy naposan átköltözött a saját szobájába. Az egész család boldog volt, őrült büszkeség töltött el mindenkit. Hogy milyen nagylány, hogy már egyedül, a buta, aggodalmaskodó szülei nélkül alszik egy eddiginél sokkal nagyobb ágyban. Annyira izgatott lettem attól, hogy simán elaludt, hogy alig bírtam ki, hogy ne menjek át hozzá húszpercenként, hogy leellenőrizzem, mit csinál. Mert ez így biztos, nem igaz.

Az első oltás, majd az első igazi betegség után Cilike életében először végigaludta az éjszakát. Mostanában sok volt az első, de esküszöm, hogy ezt nem én rendezem így, hanem az élet. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés, de már itt van bennem, hogy én bármit csinálok, nem érdekel különösebben, de ha Cilike csinál valami apró semmiséget, megpördülök a tengelyem körül. Remélem azért egyszer újra a régi leszek.