Kispapa

Először vittük ki a gyereket az utcára sötétedés után, úgy hogy neki nem volt ott semmi dolga. És természetesen rögtön bevásárolni mentünk, hogy szokja az életet, és szórjuk a pénzt. Ha Cilike először csinál valamit, mindig izgulok, hogy fog reagálni az új helyzetre, pedig már vagy tízszer is bizonyította, hogy alapvetően bármit meg lehet vele csinálni, mert bármikor hajlandó kedélyesen nézelődni.

Már egy ideje van esti szertartásunk, de most már van egy reggeli is, ami kötetlen, szeretjük is mindhárman. Este Cilike mint az óramű működik, hétkor vacsora, egy óra múlva fürdés, majd alvás, és ez a pontosság már megjelent a reggelekben is. Ébredés fél hét és hét között, majd azonnal reggeli, addig én vagy alszom, vagy már készülödők munkába menni. De akárhogy is van, pár percet akkor is játszunk.

Rengeteg ruhát kaptunk kölcsönbe, és ajándékba, ezer hála mindenkinek, és szükségünk is van rá, mert Cilike villámgyorsan nő. Ráadásul egyre szebb, és egyre jobb érzés szép ruhákba öltöztetni. Van például a padlizsánszínű kisruha, amit a karácsonyi nagybevásárláskor vettem neki, mert egyrészt le volt árazva, másrészt képregényesen megrajzolt kismacskák vannak rajta, és nálam a kisbaba meg a kismacska majdnem ugyanaz.

Újra el kellett kezdeni csepegtetni Cilike szemébe. Remélem ezek a semmiből jövő bedagadások a jövőben megkímélnek minket, de annyira nincs nagy baj, mégcsak nem is sír, csak olyan, mintha bevert volna neki az egyik plüssmackó a délutáni alvás közben. Néz rám, egy szemmel, én meg éppen ráérek, úgyhogy irány a park.

Először vittük le a gyereket sétálni, és én azonnal áttoltam a piroson. Előtte tervezgettük, hogy legyen a dolog, ki viszi a gyereket, ki a babakocsit, melyik ruhát adjuk rá, hol ültetjük be a babakocsiba, aztán az első sarkon körbenéztem, és mivel nem jött autó, keresztültoltam a piroson.