Kispapa

Vigyázz magadra, de főleg a gyerekre, ez volt a mottója az első Cilikével töltött napomnak, ha nem hallottam ötször, akkor egyszer sem. Mondta a Nagyi, mondta Szőke, és mondtam én is magamnak, na, nem mintha olyan rohadt bonyolult dolog volna. Már voltam vele egyedül, pont azért, hogy ez már ne legyen gond, amikor beállít az élet a kezdőbe, úgyhogy ez a nap is csak olyan volt, mint a többi. Majdnem olyan.

Ha pár napig nem figyelek oda, meg szoktam lepődni, mennyit változott a baba. Olyan, hogy két hétig ne figyeljek rá még nem fordult elő, ezért nem tudom, milyen érzés lehet, de a Nagyi két hétig nem volt nálunk, és azt mondta, hogy Cilike akkora lett, mint egy elefánt, amióta nem látta. Egyébként is elég nagy baba, ha megyünk vele az orvosi rendelőbe, és mellétesszük a korosztályát, mindenki csak nézni szokott. A többi szülő azért, hogy eddig azt hitték, milyen jól fejlődik a Vilmoska, mi meg azért, mert tényleg hatalmas a gyerek, és bizonygatjuk, hogy csak anyatejet kap, még mélyebbre taszítva a tápszeres babák szüleit.