Kispapa

Masszív kis hét volt, és nem csak azért, mert Cilike először kigyógyult a bárányhimlőből, aztán gyalázatosan taknyos lett, hanem azért is, mert tényleg igaznak tűnik az, hogyha elkezd járni, akkor a fejlődése durván felgyorsul. Pár dolog, amit a gyerek, először csinált a héten. (És ez igazából mind péntek reggel és vasárnap dél között történt, mert a hét elején alig láttam a kis majmot.)

Az én fejemben mindig úgy nézett ki a bárányhimlő, hogy az valami régi betegség, ami valamikor korábban, mondjuk amikor az én nagyfaterom volt gyerek, még igencsak veszélyesnek számított, de azóta mennyit fejlődött az orvostudomány, rengeteget, nem lehet ebből semmi komoly baj, gondoltam. Vagy legalábbis ez az, ami valószínű, a rosszra meg a szopóra meg nem készülök, mert az majd úgyis jön magától, elég lesz vele foglalkozni akkor, ha tényleg menni kell a kórházba.

Cilike most már 15 hónapos, és elég sok mindent tud, de mivel az elmúlt hét hónap kimaradt az életéből ezen a blogon, valamit tenni kell. Olyan sűrűn már nem fogok posztolni, mint korábban, viszont lessznek képek a gyerekről, amiken nem látszik rendesen. Mert ez a bénázás, hogy a személyiségi jogai, meg minden, még mindig itt vannak velük, a MÁSODIK ÉVADBAN is.

De mi történt Cilikével az elmúlt hét hónapban, járni tud, hány foga van, alszik-e már éjszaka?, na ezek a nagy kérdések, ezek meg a válaszok: semmi, igen, 13, nem.

(Ez a poszt most ilyen lesz, tények mindenütt, hogy ne felejtődjenek el.)

Közben a család már nem csak a Dévény Anna-módszerben hisz, hanem egy kiegészítő foglalkozást is talált Cilikének. Van közöttünk egy orvos, aki hallott egy rádióműsort, amelyik első meghallgatás után nem a Cilike problémájáról szól, de miután aludtunk rá egyet, meg kellett állapítsuk, hogy egy kicsit mégis. Nem magyar módszer, hanem amerikai vagy kanadai, nem is tudom, és a lényege, hogy kuruzslásnak tűnik, de nem az, csak ismeretlen. Haladó. A magyar egészségügyben nem elterjedt. A magyar egészségügy azt a tanácsot adta, hogy repülőzzek vele a lakásban, és majd lesz valahogy.

Lesz egy kisebb változás a blogon, eddig mindig egy hónappal hátrébb voltunk, mint a valóság, de a 2+1 hetes szünetecske ráébresztett arra, hogyha nem akarok újabb szüneteket, akkor változtatnom kell. Ha én nem szórakozom, nem szórakozik senki, ezért a következő posztok egy levéltáros alaposságával még gyorsan összefoglalják, mi volt, aztán visszavonhatatlanul megérkezünk a jelenbe. Vagy ahova gondolom.