Kispapa

Voltak bennem illúziók, vagy csak spórolni akartam, de most már nincsenek, a pénz meg általában inkább hidegen hagy, mint álmatlan éjszakákat okoz nekem, de amikor kiderült, hogy mennyit fog még járni a gyógytornász, kicsit azt éreztem, hogy ne már. Még fél év? Egybe kell tenni a mozgást, hogy a fejlődés olyan legyen, amilyennek lennie kell, kijöjjenek nagyjából időben a dolgok, tudom én az észérveket, de fél év akkor is sok idő. De ez láthatóan csak engem zavar.

Szőke elkezdett szórakozni járni, persze, nélkülem, szolga leszek életem hátralévő részében, ez eldőlt. Hol Szőkét, hol a gyereket, hol Nagyit kell majd adjusztálnom, és már csak akkor fogok tudni nyugodtan leülni, ha tudom, hogy mindenkivel minden rendben, ez a sors, ami rám vár. (A Nagyi félig kivétel, ha ő otthon van, azt csinál, amit akar, abba nem szólok bele.)

Szerencsénk volt a szülésnél a kórházzal, aztán szerencsénk volt a gyerekorvossal, és eddig nem kellett vinnünk sehova Cilikét. Most viszont a neurológus, akinek az ajtaja közvetlenül a gyerekorvosé mellett van, azt akarta, hogy kizárjuk a nem is tudom milyen izombetegséget, ezért beutalt minket egy patinás budapesti intézménybe, ahol annyira mellbevert a valóság, hogy még most is szédelgek. Sose legyen beteg senki.

Beteg vagyok, folyik az orrom, köhögök, hőemelkedésem van, és igazi férfi módjára teljesen össze is esek a dologtól. 37, 2 fölött már elkezd fájni a nyakam, 37,3-nál már azon agyalok, hogyha eléri a 37,5-öt akkor megkezdem az antibiotikum kúrát, és kihagyok egy napot a munkában. Magammal foglalkozni, magammal foglalkozni, magammal foglalkozni, csak ez érdekel ilyenkor, de egy évvel ezelőtt eldőlt, hogy erre még vagy harminc évig semmi esélyem sem lesz.

Cilike már a játékokat bizgatja hason fekve, ennyit arról, micsoda remek tanács volt a neurológustól, hogy (az ördögi) gyógytorna teljesen felesleges. Még nem tudom, meddig fognak tartani a szeánszok, mert nem az a cél, hogy a babát fél éves korára megtanítsuk járni, legalábbis nem ez a gyógytornász célja, minél előbb, annál rosszabb állítólag, de Cilike a torna előtt nagyon kis hurka volt, most meg úgy tartja a fejét hason, hogy a negyedikről feljönnek köszönni a nagymamák.