A bárányhimlő félig kipipálva
2015.02.01. 06:58 - hamana zsolt
Az én fejemben mindig úgy nézett ki a bárányhimlő, hogy az valami régi betegség, ami valamikor korábban, mondjuk amikor az én nagyfaterom volt gyerek, még igencsak veszélyesnek számított, de azóta mennyit fejlődött az orvostudomány, rengeteget, nem lehet ebből semmi komoly baj, gondoltam. Vagy legalábbis ez az, ami valószínű, a rosszra meg a szopóra meg nem készülök, mert az majd úgyis jön magától, elég lesz vele foglalkozni akkor, ha tényleg menni kell a kórházba.
És igazából igazam is lett, Cilike eddig elég simán megúszta a bárányhimlőt, a kedve végig jó volt néhány órát leszámítva, lázas sem volt, a kiütések sem voltak durvák, vakargatni egyáltalán nem vakargatta őket, a szövődményekről meg nem tudok semmit, de láthatóan nincsenek, mert a gyerek tényleg olyan, mint egyébként, és ha baja szokott lenni, akkor nem alszik, vagy nem eszik, vagy valamit nagyon máshogy csinál, mint kéne neki.
De most igazából a szokásos beteg formáját hozza, vagy még annyit se. Rosszabbul szokott lenni, amikor csak megfázik, vagy elkap valamit a bölcsiben, mint most.
A bárányhimlőt is onnan hozta haza. Edit néni már két hete szólt, hogy bárányhimlő megbetegedés volt a bölcsiben, úgyhogy majd figyeljük a gyereket. Ez úgy kezdődött, hogy nekem először is el kellett magyarázni, hogy néz ki a bárányhimlő, amit aztán nagyon férfiasan fel is ismertem egy hete vasárnap, de mivel nem tipikus helyen jött ki, ezért nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Aztán persze hétfőn hazaküldték a bölcsiből, hogy bárányhimlős, miután a semmiből ott teremtek a pöttyök a tipikus helyeken is. Szar béna szülőnek látszani.
Elvben már egy hete beteg, és elvben már túl is van a nehezén, de még nem mondanám, hogy vége a dolognak, majd csak ha az orvos visszaengedi a bölcsibe, addig is lassabban járkálok, meg korábban fekszem, hátha szolgálatba kell helyezni magamat.
---------------------------------------------------------------------
A nagy visszatérő posztból azt hiszem kimaradt, hogy a gyerek kedvenc szava a nem, és ha én mondom neki, hogy nem, akkor hajlamos azt válaszolni, hogy de, mivel ezt tanulta tőlem.
Egyébként kitalált egy remek új játékot a héten. A kezébe vesz egy lapot, a másikba egy tollat, és körbejárkál vele a lakásban, mint egy kis inspektor, közben pedig fontoskodó hangokat ad ki magából.
Egy másik kedves játéka, igaz ez már tart egy jó ideje, hogy bemászik a mosógépbe és rágja.